Az by Stephen King

Author:Stephen King [Stephen King]
Format: epub
Tags: Horror
Publisher: Candlekeep
Published: 2010-06-03T08:38:51.066000+00:00

4

RICHIE TOZIER NYOMOT HAGY

Az a nap, amikor Henry és a haverjai üldöztek – ez még a tanév vége előtt volt...

Richie a Külsó Csatorna utcán haladt, elment a Bassey park mellett. Most megállt, keze a zsebében, a Csókok hídja felé nézett, de nem igazán látta.

A Freese's játékosztályán szöktem el előlük...

Az ebéd szörnyű befejezése óta céltalanul járkált, próbálta feldolgozni a látványát azoknak a rémes izéknek, amik a szerencsepatkóból jöttek eló... ha patkó volt az egyáltalán. Úgy vélte, hogy valószínűleg semmi sem jött ki belőle.

Egyszerűen csoportos hallucináció volt, mert előtte annyit beszéltek mindenféle kísérteties marhaságról. A feltételezés legszilárdabb bizonyítéka az volt, hogy Rose nem látott semmit. Persze Beverly szülei sem látták a fürdőszobai lefolyóból feltörő vért, de ez nem ugyanaz.

Nem? Miért nem?

– Mert már felnőttek vagyunk – mormogta, és ráébredt, hogy nem logikus és gyengécske ez az érv; lehetne akár egy gyerekversike értelem nélküli sora is, amit ugrókötelezéskor énekelnek.

Elindult.

Elmentem a Városközpontig, leültem egy padra a parkban, és akkor azt hittem, hogy láttam.

Megint megállt, homlokát ráncolta.

Mit látott?

...de hiszen azt csak álmodtam.

Tényleg? Valóban csak álmodta?

Balra nézett és látta a nagy, üvegből, téglából és acélból szerkesztett épületet, amely oly modernnek tűnt az ötvenes évek vége felé, most viszont meglehetősen vénnek és giccsesnek hatott.

És itt is vagyok, gondolta. Egyenesen idejöttem a rohadék Városközponthoz. A másik hallucináció színhelyére. Vagy álom volt az. Vagy mifene.

A többiek az osztály bohócának, fő viccmesterének tartották, ő pedig ismét simán és könnyedén felvette ezt a szerepet. Mi mind könnyedén felvettük a régi szerepünket, nem vetted észre? De mi ebben a szokatlan? Úgy gondolta, hogy ez biztosan így van minden tíz- vagy húszéves iskolai találkozón – az osztály komédiása, aki az egyetemen elhivatottságot érzett a papi pálya iránt, két pohár után szinte automatikusan visszaváltozik a régi jópofává; aki a legjobban tudta az irodalmat, az, hiába lett közben egy GM autószalon tulajdonosa, egyszerre megállás nélkül szónokolni kezd John Irvingról vagy John Cheeverról; az a srác, aki szombat esténként a Vonító Kutyákkal játszott, és azóta matematikaprofesszor lett belőle a Cornell Egyetemen, váratlanul fellép a színpadra a zenekarhoz, egy Fender gitárt akaszt a nyakába, és már pengeti is a „Gloriá”-t vagy a „Surfin' Bird”-öt, vidáman, részegen, vadul. Hogy is mondta Springsteen? „Nincs visszatérés, babám, ne adjuk fel...”, könnyebb volt azonban hinni a régi táncdaloknak néhány pohár bor vagy egy remek Panama Red után.

Richie azonban úgy vélte, hogy a visszaváltozás a hallucináció, nem pedig a jelen élet. Lehet, hogy az ember apja a gyermek, de apáknak és fiúknak gyakran igen eltérnek a kedvtelései, és alig hasonlítanak egymásra. Ők...

De amikor kimondod azt, hogy felnőttek, az egész értelmetlenül hangzik; értelmetlen duma. Miért van ez, Richie? Miért?

Mert Derry ugyanolyan furcsa, mint régen. Miért nem hagyjuk ennyiben?

Mert a dolgok nem olyan egyszerűek, azért.

Gyerekként elég balfácán volt, néha közönséges, néha szórakoztató bohóc, ez legalább módot adott arra, hogy ne csapják agyon a Henry Bowers-féle srácok, vagy ne dilizzen be teljesen az unalomtól és a magánytól. Rájött most, hogy a gondot nagyrészt az okozta, hogy az ő agya vagy tízszer-hússzor olyan gyorsan járt, mint az osztálytársaié. Furcsának, érthetetlennek, sőt vakmerőnek is tartották, attól függően,

Download

Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.