Complete Works of Achilles Tatius by Tatius Achilles

Complete Works of Achilles Tatius by Tatius Achilles

Author:Tatius, Achilles
Language: eng
Format: epub
Tags: Ancient Classics
Publisher: Delphi Classics
Published: 2016-09-10T04:00:00+00:00


BOOK II.

[1] Ἅμα δὲ ἑαυτοὺς ἐπαινοῦντες ἐπὶ τὸ δωμάτιον ἐβαδίζομεν τῆς κόρης, ἀκροασόμενοι δῆθεν τῶν κιθαρισμάτων: οὐ γὰρ ἠδυνάμην ἐμαυτοῦ κἂν ἐπ̓ ὀλίγον κρατεῖν τὸ μὴ ὁρᾶν τὴν κόρην. Ἡ δὲ πρῶτον μὲν ᾖσεν Ὁμήρου τὴν πρὸς τὸν λέοντα τοῦ συὸς μάχην: ἔπειτα δέ τι καὶ τῆς ἁπαλῆς μούσης ἐλίγαινε: ῥόδον γὰρ ἐπῄνει τὸ ᾆσμα. [2] Εἴ τις τὰς καμπὰς τῆς ᾠδῆς περιελὼν ψιλὸν ἔλεγεν ἁρμονίας τὸν λόγον, οὕτως ἂν εἶχεν ὅ λόγος: ‘εἰ τοῖς ἄνθεσιν ἤθελεν ὁ Ζεὺς ἐπιθεῖναι βασιλέα, τὸ ῥόδον ἂν τῶν ἀνθέων ἐβασίλευε. Γῆς ἐστι κόσμος, φυτῶν ἀγλάισμα, ὀφθαλμὸς ἀνθέων, λειμῶνος ἐρύθημα. [3] Ἔρωτος πνεῖ, Ἀφροδίτην προξενεῖ, εὐώδεσι φύλλοις κομᾷ, εὐκινήτοις πετάλοις τρυφᾷ, τὰ πέταλα τῷ Ζεφύρῳ γελᾷ.’ Ἡ μὲν ταῦτα ᾖδεν: ἐγὼ δὲ ἐδόκουν τὸ ῥόδον ἐπὶ τῶν χειλέων αὐτῆς ἰδεῖν, ὡς εἴ τις τῆς κάλυκος τὸ περιφερὲς εἰς τὴν τοῦ στόματος ἔκλεισε μορφήν.

1. THUS congratulating one another we repaired to the maiden’s chamber to hear her play on the harp, for I could not bear, even for a short time, to let her out of my sight: First of all she performed Homer’s fight (Iliad, xvi. 823.) between the boar and the lion, then she changed to a tenderer strain, her song celebrating the praises of the rose. Neglecting the modulations of the music, one might describe thus the bare theme of the composition: “If Zeus had wished to give the flowers a king, that king would have been the rose; for it is the ornament of the world, the glory of the plants, the eye of all flowers, the meadows’ blush, beauty itself glowing; it has the breath of Love, it is the go-between of Aphrodite; its foliage is of sweet-smelling leaves, it glories in its rustling petals which seem to smile at the approach of the Zephyr.” Thus she sang; but to me it seemed as if I saw that rose upon her lips, as it were a flower converted into the shape of her sweet mouth.

[1] Καὶ ἄρτι πέπαυτο τῶν κιθαρισμάτων καὶ πάλιν τοῦ δείπνου καιρὸς ἦν. Ἦν γὰρ ἑορτὴ προτρυγαίου Διονύσου τότε. Τὸν γὰρ Διόνυσον Τύριοι νομίζουσιν ἑαυτῶν, ἐπεὶ καὶ τὸν Κάδμου μῦθον ᾄδουσι: [2] καὶ τῆς ἑορτῆς διηγοῦνται πατέρα μῦθον, οἶνον οὐκ εἶναί ποτε παῤ ἀνθρώποις, οὐ τὸν μέλανα τὸν ἀνθοσμίαν, οὐ τὸν τῆς Βιβλίνης ἀμπέλου, οὐ τὸν Μάρωνος τὸν Θρᾴκιον, οὐ τὸν Χῖον τὸν ἐκ Λακαίνης, οὐ τὸν Ἰκάρου τὸν νησιώτην, ἀλλὰ τούτους μὲν ἅπαντας ἀποίκους εἶναι Τυρίων ἀμπέλων, τὴν δὲ πρώτην παῤ αὐτοῖς φῦναι τῶν οἴνων μητέρα. [3] Εἶναι γὰρ ἐκεῖ φιλόξενόν τινα βουκόλον, οἷον τὸν Ἰκάριον Ἀθηναῖοι λέγουσι, καὶ τοῦτον ἐνταῦθα τοῦ μύθου γενέσθαι πατέρα. Ἐπὶ τοῦτον ἧκεν ὁ Διόνυσος τὸν βουκόλον, ὁ δὲ αὐτῷ παρατίθησιν ὅσα γῆ φέρει καὶ ἅμαξα :βοῶν: ποτὸν δὲ ἦν παῤ αὐτοῖς οἷον καὶ ὁ βοῦς ἔπινεν: [4] οὔπω γὰρ τὸ ἀμπέλινον ἦν. Ὁ Διόνυσος ἐπαινεῖ τῆς φιλοφροσύνης τὸν βουκόλον καὶ αὐτῷ προπίνει κύλικα φιλοτησίαν: τὸ δὲ ποτὸν οἶνος ἦν. Ὁ δὲ πιὼν ὑφ̓ ἡδονῆς βακχεύεται καὶ λέγει πρὸς τὸν θεὸν ‘πόθεν, ὦ ξένε, σοὶ τὸ ὕδωρ τοῦτο τὸ πορφυροῦν; [5] οὐ γάρ ἐστιν ἐκεῖνο τὸ χαμαὶ ῥέον.



Download



Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.