A Szilmarilok by John R.R. Tolkien

Author:John R.R. Tolkien [John R.R. Tolkien]
Format: epub
Tags: Fantázia
Publisher: Candlekeep
Published: 2010-06-03T08:39:30.667000+00:00

A Leithian ének úgy tartja, hogy Beren akadálytalanul haladt át Doriathon, s végül eljutott a Félhomály-tavakhoz meg a Sirion mocsárvidékére, s elhagyva Thingol birodalmát, fölmászott a Sirion vízesései fölé ott, ahol a folyó nagy robajjal a föld alá zuhan. Onnan nyugatra tekintett, s a hegyeket borító ködön és esőn át látta Talath Dirnent, az Őrzött Síkságot a Sirion meg a Narog között, s azon túl a távolban Taur-en-Faroth felföldjét, amely Nargothrond fölé emelkedik. S lévén elhagyatott, kinek se reménye, se ötlete, arrafelé indult.

Azt az egész síkságot Nargothrond tündéi őrizték szüntelenül, s a határán lévő összes domb tetején rejtett őrtornyok bújtak meg, az erdőket és mezőket pedig zajtalanul járták az ügyes íjászok. Lövéseik biztosak és végzetesek voltak, és senki nem juthatott be arra a földre az akaratuk ellenére. Így hát alig indult el Beren azon az úton, a tündék már észrevették, s a halál közel járt Berenhez. Ám ő érezte a veszélyt, s magasra tartotta Felagund gyűrűjét; s bár nem látott senki élőt, mert a vadászok titkon lopakodtak, érezte, hogy figyelik, s fennhangon így kiáltott:

– Barahir fia Beren vagyok, Felagund barátja. Vigyetek a királyhoz!

Ezért aztán a vadászok nem végeztek vele, csupán csapatot alkotva az útját állták, s megállásra kényszerítenék. De a gyűrűt látva meghajoltak előtte, pedig siralmas állapotban volt, fáradtan s megviselten, s északnak, majd nyugatnak vezették, s jobbára éjjel haladtak, hogy útjukat föl ne fedjék. Mert abban az időben nem volt sem híd, sem gázló a Narogon Nargothrond kapui előtt; északabbra volt az, ahol a Ginglith a Narogba ömlik, s az áradat szelídebb, ott keltek hát át, majd ismét délnek fordultak, így vezették a tündék Berent a Hold fényénél rejtett csarnokaik sötét kapujához.

Így jutott Beren Finrod Felagund király elébe, s Felagund fölismerte, gyűrű sem kellett neki, hogy ráismerjen Beor és Barahir fajtájára. Zárt ajtók mögött tanácskoztak, s Beren beszámolt Barahir haláláról meg mindarról, ami Doriathban történt vele, és sírt, amikor fölidézte Lúthient és közös boldogságukat. Ám Felagund ámulattal s nyugtalanul hallgatta a történetét, s már tudta, hogy az eskü, amit tett, most eljött hozzá a halálával együtt, ahogyan réges-régen mondta Galadrielnak. Nehéz szívvel szólt aztán Berenhez:

– Nyilvánvaló, hogy Thingol a halálodat akarja; ám a végzet túlmutat Thingol célján, s úgy tetszik, Feanor esküje ismét munkál közöttünk. Mert a szilmarilokon a gyűlölet esküjének átka ül, s aki csupán csak a nevüket ejti is ki vágyakozással a szívében, hatalmas erőt ébreszt föl álmából; s Feanor fiai inkább romba döntenék az összes tünde királyságot, semhogy eltűrnék, hogy rajtuk kívül bárki más elnyerjen vagy bírjon egy szilmarilt, mert űzi őket az eskü. És Celegorm meg Curufin most az udvaromban időznek, s bár Finarfin fiaként én vagyok a király, nekik is erős a hatalmuk és sok az emberük a birodalomban. Eddig mindenben barátságot mutattak irántam, ám félek, sem szeretet, sem könyörület nem lesz bennük irántad, ha megismerik a célod. Engem pedig köt az esküm; így aztán valamennyien csapdában vagyunk.

Aztán Felagund király szólt a népéhez, fölidézte Barahir tetteit meg a maga esküjét, s kijelentette, hogy neki kötelessége segítenie Barahir fiát a szükségben, s ehhez vezérei segítségét kéri.

Download

Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.