A kard hatalma by Wilbur Smith

Author:Wilbur Smith [Smith, Wilbur]
Format: epub
Publisher: e-konyvtar.com
Published: 2010-05-02T04:06:17.693000+00:00

A vendégsereg amilyen gyorsan jött, olyan egykettőre el is párolgott. Érkezésükkel új, eleven színt hoztak Weltevreden életébe, távozásukkor csupán egy feldúlt pólópályát, szeméthegyeket, üres pezsgősüvegek ezreit és szennyes vászonneműk irdatlan halmait hagyták maguk után. Centaine maga is kongó ürességet érzett. Túl volt hát élete végső nagy vigasságán, ellövöldözte utolsó petárdáit. Azon a szombaton pedig, mikor a postahajó kikötött Table Bayben, fedélzetén magával hozta az utolsó meghívott, de a legkevésbé sem kívánatos látogatót.

– Micsoda kellemetlen alak. Úgy néz ki, akár egy sírásó, aki beállt adóvégrehajtónak – fújtatott dühösen Sir Garry, azzal karon fogta Smuts tábornokot és magával vitte a fegyverterembe, amelyet weltevredeni látogatásai alkalmával mindig dolgozószobaként használt. A két kiváló férfiú ezek után belemerült a megírandó életrajzzal kapcsolatos kérdések megtárgyalásába, és ebédig nem is került elő.

A látogató éppen akkor jött le reggelizni, mikor Centaine és Shasa kipirult arccal és farkaséhesen visszatértek a kora reggeli lovaglásból. Éppen az ezüst evőeszközök fémjeleit tanulmányozta, mikor anya és fia kart karba öltve beléptek az ebédlő nagy, kétszárnyú ajtaján. Mindketten pukkadozva nevettek valamin, de vidám hangulatuknak egy pillanat alatt vége szakadt. Centaine az ajkába harapott és elkomolyodott.

– Hadd mutassam be a fiamat, Michael Shasa Courtneyt – szólalt meg. – Shasa, ez itt Mr. Davenport Londonból.

– Örvendek, uram. Isten hozta Weltevredenben.

Davenport úr ugyanazzal a bíráló tekintettel méregette Shasát, amellyel az imént az ezüstöt szemrevételezte.

– A név angolul annyit tesz, mint „Teljes Megelégedettség” – magyarázta Shasa készségesen. – Hollandból lefordítva, tudja... Weltevreden.

– Mr. Davenport a Sotheby's cégtől jött – szólalt meg Centaine, hogy kitöltse a kínos csendet. – Azért jött, hogy tanácsokat adjon nekem néhány festményünket és bútorunkat illetően.

– Ó, de hisz ez remek – lelkendezett Shasa. – Ezt látta már, uram? – És rámutatott a tálalószekrény felett lógó lágy, elmosódott tónusú tájat ábrázoló olajfestményre. – Anyám kedvence. A birtokot ábrázolja, ahol született. Mort Homme-ot, Arras mellett.

Davenport megigazította orrán a drótkeretes szemüveget és áthajolt a tálalószekrény felett, hogy közelebbről szemügyre vegye a képet. Ezenközben terjedelmes pocakja beleért az omlettet tartalmazó ezüsttálcába és az étel zsíros foltot hagyott a mellényén.

– 1875-ben szignálva – mondta mogorván. – A legjobb korszaka.

– Egy Sisley nevű fickó festette – szólt közbe Shasa segítőkészen. – Alfréd Sisley. Egész jónevű festő, nem igaz, mama?

– Cheri, Mr. Davenport alighanem nagyon jól tudja, ki az az Alfréd Sisley – szólt rá Centaine, de Davenport nem is figyelt rájuk.

– Ezért megkaphatnánk úgy ötszáz fontot – mormolta, majd egy noteszt húzott elő a belső zsebéből és beírta a tételt. A mozdulatra hosszú, egyenes szálú hajából finom korpafelhő szállt fel, majd lassan szitálva ráhullott sötét öltényének vállára.

– Ötszáz? – kérdezte szomorúan Centaine. – Én magam is jóval többet fizettem érte. – Kitöltött magának egy csésze kávét és magával vitte az asztal végébe. Soha életében nem bírta elfogyasztani ezeket a gargantuai étvágyhoz méretezett angol reggeliket.

– Még az sem biztos, Mrs. Courtney – válaszolta az angol. – Épp a múlt havi aukciónkon került kalapács alá egy ennél jobb alkotása, A marlyi zsilip – és még az egyébként igen szerény kikiáltási áron sem kelt el. Attól tartok, mostanában óriási a túlkínálat a piacon.

–

Download

Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.