Paddington 16.50 by Agatha Christie

Author:Agatha Christie [Agatha Christie]
Format: epub
Tags: Mystery & Crime
Publisher: Candlekeep
Published: 2010-06-01T10:37:52.352000+00:00

2

Lucy hazavitte Miss Marple-t. Amikor visszatért, egy alak lépett elő a sötétből, és megállt a reflektor vakító fényében, amikor Lucy éppen be akart fordulni a hátsó útra. Felemelte kezét, és Lucy felismerte Alfred Crackenthorpe-ot.

– Így már jobb – állapította meg a férfi, s beszállt a kocsiba. – Brrr, de hideg van! Azt gondoltam, hogy jólesne egyet járni. De nem esett jól. Rendben hazaszállította az öreg hölgyet?

– Igen. Nagyon jól érezte magát.

– Azt láttam. Furcsa, hogy az öreg hölgyek mennyire szeretnek társaságba járni, bármilyen unalmas legyen is az. Márpedig el sem tudok képzelni Rutherford Hallnál unalmasabbat. Körülbelül két nap a maximum, amennyit itt kibírok. Hogy viseli el ezt az életet, Lucy? Nem haragszik, ugye, hogy Lucynak szólítom?

– Egyáltalában nem. Egyébként én nem találom unalmasnak az itteni életet. Persze, nekem nem kell örökre itt maradnom.

– Figyeltem magát, maga nagyon ügyes és értelmes lány, Lucy. Túlságosan értelmes ahhoz, hogy főzéssel meg takarítással fecsérelje el az életét.

– Köszönöm szépen, de nekem jobban tetszik a főzőkanál meg a seprű a hivatali íróasztalnál.

– Azt elhiszem. De más életforma is van. Szabadúszó is lehetne.

– Az vagyok.

– Nem ilyen formában. Úgy értem, hogy magának dolgozna, az eszét mérné össze mások eszével...

– Kinek az eszével?

– Azokéval, akiknek a hatalom a kezében van! Azokkal a kicsinyes szabályokkal és rendeletekkel, amelyek manapság béklyóba vernek bennünket. Mindig van egy kiskapu, amelyiken ki lehet bújni, ha az ember elég ügyes ahhoz, hogy megtalálja. És maga elég ügyes. Nos, tetszik magának ez a gondolat?

– Meglehetősen.

Lucy ügyesen beállította kocsiját az istállóba.

– Nem akar színt vallani?

– Ahhoz többet kellene hallanom a dologról.

– Őszintén megmondom, kedves hölgyem, használni tudnám magát. A fellépése felbecsülhetetlen érték: bizalomgerjesztő.

– Azt akarja, hogy segítsek magának nem létező aranybányákat eladni?

– Ó, semmi efféle kockázatos dologról nincs szó. Csak a törvényt kellene egy kissé megkerülni, semmi mást. – Végigsimított Lucy karján. – Nagyon csinos maga, Lucy. Szeretném, ha a társam lenne.

– Túlságosan hízelgő ajánlat.

– Vagyis tárgytalan a dolog? Gondolja meg. Gondoljon a remek szórakozásra, az élvezetre, és az örömre, hogy túljárt az összes nagyokos eszén. A baj csak az, hogy az embernek tőkére van szüksége.

– Sajnos, nekem sincs tőkém.

– Ó, nem célzás volt! Én hamarosan szerzek egy kis pénzt. Tiszteletre méltó apukám sem élhet örökké, a vén zsugori. Ha beadja a kulcsot, akkor nagy pénz üti a markomat. Mit szól hozzá, Lucy?

– Mik a feltételek?

– Házasság, ha ahhoz van kedve. A nőknek általában kedvük van hozzá, bármennyire felvilágosultak és önállók is. Ezenfelül pedig férjes asszony nem tanúskodhat a férje ellen.

– Nem is olyan hízelgő!

– Ejnye, Lucy, nem akarja megérteni, hogy beleestem magába?

Legnagyobb meglepetésére Lucy ráébredt, hogy valami furcsa örömöt érez. Alfredben volt valami vonzó, ami hatott az érzékeire. Lucy nevetett, és kisiklott Alfred ölelő karjából.

– Nincs időm enyelegni. Meg kell főznöm a vacsorát.

– Meg ám, Lucy, és maga kitűnő szakács! Mi lesz vacsorára?

– Majd meglátja! Maga éppen olyan mohó, mint a fiúk!

Beléptek a házba, és Lucy a konyhába sietett. Nagyon meglepődött, amikor főzési előkészületeit Harold Crackenthorpe megjelenése szakította félbe.

– Miss Eyelesbarrow, beszélhetnék magával néhány szót?

– Később nem lehetne, Mr. Crackenthorpe? Már így is elkéstem a vacsorával.

Download

Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.