A napkutya by Stephen King

Author:Stephen King [Stephen King]
Format: epub
Tags: Novels
Publisher: Candlekeep
Published: 2010-05-19T07:57:16.296000+00:00

7

Naomi lassan befordult a sarkon a Wegman Streetre. Körülbelül félsaroknyira bal kéz felé, egy jelentéktelen felirat szakította meg rövid időre a sövényt.

KIZÁRÓLAG KÖNYVTÁRI SZÁLLÍTMÁNYOKNAK FENNTARTVA

hirdette a tábla. Egy széllökés – amely elég erős volt ahhoz, hogy meghintáztassa a Datsunt rugóin – rázta meg őket, és olyan erősen csapta az esőt az ablakokhoz, hogy úgy hangzott, mintha homok lenne. Valahol a közelben recsegés-ropogás hallatszott; egy nagyobb ág vagy egy kisebb fa engedett a szélnek. Ezt egy puffanás követte, amint vagy ez, vagy az rázuhant az úttestre.

– Úristen! – mondta Naomi vékony, remegő hangon. – Ez az egész nem tetszik!

– Én sem rajongok érte – értett egyet Sam, de alig hallotta a lányt. Eszébe jutott, milyen is volt a modellezőagyag. Hogy hogyan nézett ki, amikor kidagadt a fiú kocsijának kipufogójából. Olyan volt, mint egy hólyag.

A felirat láttán Naomi befordult. Egy keskeny úton áthajtva kicsiny, aszfaltozott rakodóterületre jutottak. A négyzet alakú tér felett egy sárga fényű nátriumlámpa világított. Erős, átható fényt árasztott, a rakodót szegélyező tölgyfák pedig kusza árnyakat táncoltattak fényében az épület hátsó falán. Egy pillanatra két ilyen árnyék összeolvadni látszott a rakodó bejáratánál, olyan alakot öltve, amely szinte emberi volt: úgy tűnt, mintha valaki eddig odalent várakozott volna, most pedig előmászott, hogy üdvözölje őket.

Egy-két másodperc, gondolta Sam, és a narancssárga ragyogás a szemüvegéről fog visszaverődni – a kis, kerek, sötét szemüvegről –, ő pedig egyenesen rám néz majd a szélvédőn keresztül. Nem Naomira; csak rám. Rám néz, és így szól: Hello, fiú, már vártalak. Annyi éven át, egyre cak rád vártam. Moszt pedig gyere. Gyere velem, mert rendőrfelügyelő vagyok.

Újabb hangos, recsegő zaj hallatszott, és egy faág esett az aszfaltra, alig egy méterre a Datsuntól, kéregdarabokat és rothadó faszilánkokat röpítve minden irányba. Ha a kocsi tetejére esett volna, úgy belapította volna, mint egy paradicsomkonzerves dobozt.

Naomi sikított.

A szél, még mindig erősödve, visszaüvöltött.

Sam Naomi felé nyúlt, hogy megnyugtatásképp átölelje, amikor a rakodó végében álló ajtó félig kinyílt, és Dave Duncan jelent meg az ajtónyílásban. Az ajtóba kapaszkodott, nehogy a szél elsodorja. Samnek az öregember arca túlságosan is fehérnek és szinte groteszkül ijedtnek tűnt. Másik kezével eszeveszetten hadonászva sürgette őket.

– Naomi, ott van Dave.

– Hol? Á, igen, látom már. – A lány szemei tágra nyíltak. – Istenem, szörnyen néz ki!

Naomi kinyitotta az ajtót. A szél feltámadt, és kitépte kezéből az ajtót, majd miniatűr tornádóként söpört végig a Datsunban, hogy a zselészacskók a magasba emelkedtek, és vadul táncoltak körbe-körbe. Naominak az utolsó pillanatban sikerült maga elé tartani a kezét, hogy megvédje magát a visszacsapódó ajtótól. Aztán kinn volt. A haja örvénylett a feje körül, a szoknyája pedig elázott, és pillanatok alatt a combjához tapadt.

Sam is kilökte az ajtót – a szél pont szembe fújt, úgyhogy a vállát valósággal neki kellett feszíteni, hogy sikerüljön –, majd kiverekedte magát. Volt ideje végiggondolni, hogy honnan a pokolból jött ez a vihar; Piggly Wiggly hercege azt mondta, nem jósoltak ilyen látványos szél- és vízparádét. Csak esőről volt szó.

Ardelia. Lehet, hogy Ardelia vihara volt.

Mintha csak megerősítené, Dave hangja pillanatnyi dünnyögéssé erősödött. – Gyorsan! Mindenütt érzem az istenverte parfümjét.

Samnek az volt a

Download

Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.